Az előző blogbejegyzésünkben bemutattuk az Angol, Dél- és Észak-Amerikai, valamint Afrikai lakberendezési stílust. A következőkben a Spanyol, Olasz és Görög stílusokra térünk ki.
Spanyol
A spanyol vidékre jellemzőek a régi, rusztikus kőépületek kicsi ablakokkal. Dinamikus színek használata, úgy, mint a piros, a narancs, a különböző sárga árnyalatok. A tüzes, energikus színhasználat finomabb árnyalatokkal egészül ki: barna és bézs, lazac, terrakotta, okker, törtfehér, rózsaszín és világosszürke. A bőr használata a beltérben (bőrgarnitúrák). Nem visszafogottak a lakások díszítésével kapcsolatban: gyakori aranyozás, faragott fa, és kovácsoltvas elemek. Belsőépítészet szerint érdemes megfigyelni a sötét színű fagerendák használatát. A spanyolok előszeretettel használják a világos felületek ellensúlyozására a sötétbarna fát. Az élénk falakat örökzöld, dézsás növényekkel jelenítik meg.
Olasz
Nem véletlen, hogy az olaszokat a lakberendezés „császáraiként” emlegetjük, hisz legtöbbször mértani precizitással és belülről jövő jó ízléssel nyúlnak egy lakás kialakításához. Nagyvonalú tereikbe mindig be csempésznek valami pluszt, összességében mégis az egyszerűségre, újszerűségre törekednek mind a helyiségek, mind pedig a bútorok tekintetében. Néhány szembetűnő stílusjegyre azonnal felfigyelhetünk, ha megvizsgálunk közelebbről egy olaszos stílusú lakást. Nincs túlgondolva, nincsenek felesleges tárgyak, mégis azt érezhetjük, hogy minden tökéletesen a helyén van. A hálószobában a lágy, természetes színek dominálnak. A kávé árnyalatai halványszürkével ötvözve önmagukban is letisztult és nagyvonalú stílusra utalnak, de ha belecsempészünk egy ciklámen kárpitozott franciaágyat akkor az felhívja magára a figyelmet. Ez az a bizonyos olaszos plusz. A fehér, magasfényű beépített szekrény szintén tipikusan olaszos megoldás, amit modern ülőgarnitúrával és eklektikus hangulattal tesznek még látványosabbá. A különböző minták, a bútorok formája és ezek együttes megjelenése határozzák meg a nappali karakterét.
Sok esetben az is célravezető lehet, ha nem a falakon vagy a berendezési tárgyakon, hanem a kisebb dekorációs elemeken viszünk be színt az otthonba.
Görög
Mikor válasszuk? Ha van egy jó kis parasztházunk, vagy egy nyaralónk, amelyben szívesen megidéznénk a görög hangulatot. Ehhez minimális kellékekre van szükségünk, hiszen ez az a stílus, amely főként a színekre helyezi a hangsúly, mi által egységes, kötött, és biztonságos, nem sokat tudunk tévedni, ha e stílus kialakítására törekszünk. Természetesen ez is mediterrán, mégis másképpen, mint az olasz, vagy a spanyol. A görög építészet rendelkezik egy erőteljes, klasszikus vonallal, amelyet az utazó egész Görögország területén megcsodálhat, és amelynek stílusjegyei, nemes anyagai feltűnnek a jómódú házak belső tereiben is. Másrészt, ha a népi hagyományt tekintjük, akkor leginkább a magyar népiességgel rokon jellemzőket találunk, főként egyes formák terén. A hagyományos görög légkör legfőbb jellemzői: tisztelet, érzékenység és egyszerűség. A hagyományos görög enteriőrökben kevés bútort találunk. Természetesek, egyszerűek, nem többek, mint a zsalugáter, mely maga is a berendezés egyik fő összetevőjét képezi. Sok helyen megszokott dolog a csodálatos baldachinos ágyak látványa. Három közkedvelt anyagot említhetünk: a gyapjút, pamutot és a lenvásznat. A gyapjúból színes szőtteseket készítenek, amelyek geometrikus mintát hordoznak, és szőnyegként, vagy takaróként szolgálnak. Tipikusan görög darab a flokati, mely nehéz, fehér vagy tört-fehér színű, bolyhos gyapjú szőnyeg.
